Vártuk a márciust, mert az magával hozza a tavaszt. A madarak egyre többet csicseregnek, nyílnak a kertekben az első színes virágok, amelyekben nem győzünk gyönyörködni. Melegebbek lesznek a nappalok, és már nem kell annyira felöltözni.
Tervezgettük a napjainkat, hogy mikor, hova szeretnénk menni, és mit szeretnénk csinálni. Ezekből a tervekből jó néhány meg is valósult, mindannyiunk nagy örömére.
Pancsolni minden gyermek szeret, ezért amikor országunk folyói, tavai témakörben elmélyedtünk egy kicsit, akkor aktívan bekapcsolódtak abba. Homokot varázsoltunk egy nagy-nagy tálcára a csoportba, és kísérleteztünk a vízzel. Készítettünk hegyet, völgyet, patakot, tavat, ismerkedtünk a fogalmakkal és azok jelentéseivel, miközben meg is láthatták azokat kicsiben, majd képeken nagyban. Alakíthatták a víz útját, ami játékosan folydogált, mindeközben megbeszéltük, hogy miért fontos a víz a földön. Hajót hajtogattunk, hogy versenyt rendezhessünk a vízen, képeslapot hajtogattunk egy családtag lerajzolásával.
A Kossuth iskolából jöttek hozzánk gyerekek, hívták a nagycsoportosokat iskolába, mint régen, Gergelyjárás alkalmával. Örültünk nekik, hiszen régi ovisokat láthattunk bennük.
Mindeközben készültünk az Ovi-Gálára. Próbáltunk a nagyokkal. Tetszett nekik is, és nekünk is.
Március 15-ére készülve egész héten színeztünk nemzeti színű kokárdákat, virágokat, beszélgettünk mit csináltak akkor az emberek és miért. Madarakat készítettünk, és díszítettük velük az óvodát, az öltözőt. Katonai menetelést néztünk, és mi is így mentünk, miközben mondókáztunk, énekeltünk. Utolsó nap ellátogattunk az emlékműhöz, ahol megemlékeztünk hőseinkről egy-egy csokor barkával, amelyet egy kedves szülőtől kaptunk, mert figyelgettük az óvodait is, de annak nem sikerült kinyílnia. Az emlékmű után a városháza előtti kis makettet is jól megnéztük magunknak, felfedezve rajta városunk épületeit. Ezt közvetően a Süsü játszótérre is kilátogattunk, aminek a gyermekek nagyon örültek.
Akkor még nem tudtuk, hogy ez a nap lesz egy ideig az utolsó közös napunk együtt. Folyamatosan kaptuk az információkat és figyeltük a híreket. Beszélgettünk máskor is a kézmosás, tüsszentés, köhögés, egyáltalán az egészségünk fontosságáról, odafigyeltünk rá fokozottan előtte is. De a mindenki egészsége érdekében történő változások úgy alakították a napjainkat, hogy nem tudjuk meddig, de nem találkozhatunk…
De várjuk a napot, amikor újra gyermekektől lesz hangos óvodánk udvara!
