„Ez a tél nem is tél,
a hó sem pilinkél.
Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.
Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.
Méteres bunda-hó,
Az volna,volna jó!”
Kányádi S.: Ez a tél
Az advent a várakozás ideje. Jó alkalom arra, hogy a környezetünkben élőknek bebizonyítsuk szeretetünket, örömet szerezve nekik, vigasztaljuk meg azokat, akik szomorúak, segítsük azokat, akik bajban vannak, törődjünk azokkal, akik magányosak. Különösen igaz ez a mostani pandémiás helyzetben.
Már az advent első napjaiban megkezdtük a gyerekekkel az óvoda dekorálását, díszítését, ezzel is az ünnepi hangulatot erősítettük. A Mikulást egy „Téltündér” várta az ajtóban.
Szerettük volna, ha sikerül havat varázsolnunk vele az ünnepekre, ez sajnos nem sikerült.
Gyermekeink most is, mint minden évben nagyon várták a Mikulást, hogy megsimogathassák fehér szakállát, meghallgassák dicsérő szavait, átvehessék az ajándékát.
Nagy izgalommal készítettek rajzokat, színezéseket a Mikulásnak.
Amikor aztán, délelőtt megérkezett hozzánk boldogan fogadták a gyerekek, versekkel, dalokkal köszöntötték. Búcsúzóul megsimogathatták a bátrabbak a szakállát.
A karácsony köszöntését egy mesedramatizálással tettük meg, melyet három részben videóra vettünk és a zárt csoportban megnézhették a szülők.
Minden nap barkácsoltunk festettünk, ünnephez kapcsolódó meséket néztünk és zenéket hallgattunk. Az ünnepre tanult dallal, verssel köszöntöttük a szülőket és zártuk a videó felvételt
A napvégén hazamenetelkor boldogan vitték az elkészített ajándékot az otthoni karácsonyfa alá.
„Új esztendő vígságszerző, most kezd újulni,
újulása vígörömet most kezd hírdetni.
Friss legyen a reménységünk, mint hal a vízben,
irigyünknek, gyűlölőnknek ne jusson egy csöpp se.
Azért friss jó egyészséget, bort, búzát és békességet
adjon Isten bőven az új esztendőben!!”
