„Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember…”
Már lassan ideér a hűvös ősz, ezzel az időjárással néhány napon át barátkoztunk, ám a napos idő minden pillanatát igyekeztünk kihasználni. Jó lehetőséget biztosít a szabad mozgásra a fedett, pilletető alatti betonos rész és az udvar. Sokat futóbicikliztünk, „motoroztunk”, labdajátékokat játszottunk, bújócskáztunk, kergetőztünk, ugróiskoláztunk.
Sétáltunk az óvoda környékén, megfigyeltük a kerteket, az üres gólyafészket. A hátsó udvarrészen a gyerekekkel együtt gyűjtöttük a lehullott almát, a leveleket; rendeztük az udvart, gereblyéztünk, sepertünk, zsákba raktuk az őszi „hulladékokat”.
Az eltelt napok alatt tovább alakultak a társas kapcsolatok, bár ezt a folyamatot a gyermekek betegség miatti hiányzása lassította. Az elmúlt hónapban egyre rugalmasabban alkalmazkodunk a vírus diktálta új helyzethez, gördülékenyen megy a reggeli beérkezés és a hazabocsátás. A szülőknek is köszönjük a szabályok betartását, és a türelmes együttműködést, és kérjük ezt az elkövetkező időben is.
Az állatok napjához kapcsolódva ellátogattunk a Petőfi Vadásztársaság Székházába, ahol a kiállított vadászathoz, vadon élő állatokhoz kapcsolódó tárgyakat, képeket láthattunk és a vadászoktól sok érdekes történetet hallhattunk munkájukról, a környékünkön vadon élő állatok gondozásáról, az erdő életéről.
Gyalogtúrát tettünk, felfedezve, ismerkedve városunk nevezetességeivel, középületeivel, melyről előzőleg képeket nézegettünk. Lelkesen nevezték meg a képekről felismert épületeket, szobrokat, emlékhelyeket. A református templomnál meghallgattuk a harang hangját, körbe sétáltuk a templomot. A város maketten megnevezték az épületeket, a napóránál ráállva meghatároztuk az időt, és még a szökőkút is működött.
„Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt, csapzott, sárga zászlait
Eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri.”
/Radnóti M./
