„Ó, de szép, óh de jó,
Leesett, nézd a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára!
Ó de szép, ó de jó,
Gyúródik hógólyó,
Fiúk, lányok meg nem állják,
egymást vígan hajigálják!”
Szép Ernő:Hó
Januárban a „hosszú” szünet után örömmel üdvözölték egymást a gyerekek, különösen a barátok. –„Hiányoztunk egymásnak, ugye?” – monda az egyik kisfiú a barátjának, miközben autóztak a szőnyegen.
Az év első heteiben az évszakok, hónapok, az idő körforgásáról, napokról, napszakokról szereztek ismereteket. Beszélgettünk az óvodai és az otthoni napirendről. a napszakóra használatával gyakoroltuk a napi tevékenységek sorát. A mondókák versek mondogatásával tanultuk a hónapok, napok neveit. Közben megérkezett a várva várt hóesés.
Kihasználtuk ezt a rövid ideig tartó lehetőséget, gyermekeink nagy örömmel „havaztak” bár csak havacskának nevezhetjük a mennyiséget. Gyúrták, gyűrték a havat, kint és bent. Megfigyeltük, megbeszéltük, tapasztalatokat gyűjtöttünk a hóról, jégről, mint anyagról, természeti képződményről, a téli időjárásról, téli öltözködésről, egészségünk védelméről. A nagyobbak sok ismeretet megosztottak a kicsikkel. Sokat tartózkodtunk a levegőn, mozogtunk, ebéd után nagyot aludtak mégis sok gyermek lett beteg és hiányzott az óvodából. Vizuális tevékenységekben is kedvük és képességeik szerint jelenítették meg a telet, nagy kedvvel munkálkodtak.
Gyorsan peregtek a napok, és már az elkövetkező hónap eseményére, a gyermekeket lázba hozó farsangra kezdünk hangolódni.
„Január
Csupa dér, fagy az ér.
Csupasz ág feketéll,
pihenő cinegék szeme még feketébb.
s a nyitott kapunál
dideregve búcsúzik január!”/K.S/
