A téli szünet utáni első napokban nem volt nehéz dolga az óvodánknak: a téma szó szerint a földön hevert. Leesett a hó, az udvar kifehéredett, a gyerekek pedig már érkezéskor jelezték, hogy „valami nagyon fontos történt odakint”. Innentől kezdve a tél lett a közös kiindulópontunk – játékban, beszélgetésekben és mindenféle felfedezésben.
A havas napok rengeteg mozgást hoztak magukkal, de legalább ennyi kérdést is. Milyen a hó, ha megfogjuk? Miért csúszik? Mi történik vele, ha bevisszük a csoportszobába? A gyerekekkel együtt figyeltük meg, hogyan olvad el, mivé változik, és persze mindenki elmondhatta a saját ötletét, megfigyelését. Ezek a „kis kísérletek” sokszor hosszabb beszélgetésekbe torkolltak – és igen, néha olyan kérdésekbe is, amelyekre együtt kellett választ keresnünk.
A havas napokat igyekeztünk minél jobban kihasználni a szabadban is. Előkerültek a szánkók, sok csúszkálás és nevetés kísérte a kinti játékokat. Készült hóember, hóangyal, és természetesen elengedhetetlen volt a hógolyócsata, ahol az óvó nénik „húzták a rövidebbet”… Sok gyermek számára ez az időszak szinte az első igazi találkozást jelentette a hóval, így minden élmény újnak és különlegesnek számított. A gyerekek felszabadultan, nagy örömmel játszottak a friss levegőn – és bevalljuk, volt, amikor onnan már nem is volt olyan könnyű visszahívni őket.
Az időjárás kapcsán előkerült az öltözködés témája is. Mikor mit veszünk fel, miért fontos a sapka, kint miért kell több réteg, bent pedig kevesebb? A gyerekek ezt nemcsak megbeszélték, hanem végig is játszották: mozgásos, vicces feladatokon keresztül tapasztalták meg, mi hova való. Nem egy gyermek lett hirtelen „öltözködési szakértő” – és gyanítjuk, hogy ezek a gondolatok otthon is visszaköszönnek induláskor.
A csoportszobában közben mesék, mondókák, dramatikus játékok színesítették a napokat. A szerepjáték nagyon hamar magával ragadta a gyerekeket, akik újra és újra szívesen keltettek életre történeteket. A „mackós” játékok is különösen nagy sikert arattak: mozgásban, alkotásban és bábozásban is megjelentek. Egy-egy elkészült alkotás valóban egyedi lett - egészen divatos macik is születtek, melynek kimondottan örültünk. A szebbnél-szebb alkotások a folyosóinkat díszítik.
A természethez való kapcsolódás szintén fontos része volt ennek az időszaknak. A téli madárvédelem kapcsán a gyerekek aktívan részt vettek a madáretető készítésében és gondozásában. Mindhárom csoportunk helyezett ki madáreleséget az első és a hátsó udvarra is. Rendszeresen megfigyeltük az etető vendégeit, meghallgattuk a hangjukat, beszélgettünk róluk, és arról is, hogyan tudunk felelősen gondoskodni róluk a hideg hónapokban. A rendszeres figyelem és közös gondoskodás hamar rutinná vált, és a gyerekek büszkén jelezték, ha új „látogató” érkezett.
Az elmúlt hetekben különleges élményekben sem volt hiány. A Nyuszi csoportos gyermekek nagy örömet szereztek a kisebbeknek, amikor előadták a Holle anyó című mesét. Nagycsoportosaink sokat készültek erre az előadásra, melyet a kisebbek szinte pislogás nélkül néztek végig. Az előadást hatalmas taps, és élénk érdeklődés követte: Mikor lesz a következő előadás? Mi mikor adunk elő egy ilyen hosszú mesét? Köszönjük nekik az élményt! Emellett egy színházi társulat is ellátogatott óvodánkba: az Ákom-Bákom bábcsoport, Moha és Páfrány: Téli mesék című darabot adták elő. Az előadást a Boldog Gyermekekért Alapítvány támogatásának köszönhetően láthatták a gyerekek.
Összességében tartalmas, élményekkel teli hónapot zártunk. Jó volt megélni a telet, rácsodálkozni, kérdezni, játszani, kísérletezni. Most azonban lassan búcsút intünk a hóesésnek, és már készülünk a következő izgalmas időszakra: a farsangra, a télűzésre, a jelmezekre és a vidám forgatagra. Ha otthon mostanában egyre többször kerül szóba egy jelmezötlet, egy-egy vicces télűző dal vagy vers, esetleg egy hangos „Jöjjön a tavasz, fusson a tél!” felkiáltás, – akkor jó úton járunk.
Sásastó Úti Óvoda közössége
