Június harmadik hetében óvodánk nagycsoportosai kalózkodással töltötték idejüket. Ez amolyan búcsúajándék volt tőlünk-nekünk… A tábor vezetői Szabó Katinka és Gönczi Edit óvodapedagógusok, segítők: Szerencsiné Rózsika dajkanéni és Papp Bernadett pedagógiai asszisztens.
Nagycsoportosaink nem tudták, „mire vállalkoztak”, amikor azt mondták, hogy már nagyon várják a kalózhetet. Fogalmuk sem volt még akkor, hogy a cápáktól hemzsegő tenger fölött kell pallón járni, medúzát kell palackba szorítani, viharvert hajót renoválni, vagy épp a Krakent és az ellenséges kalózhajót kell elkerülni…
Na, de kezdjük a legelején. Az első nap kellékek gyártásával telt, hiszen egy valamirevaló kalóznak van kalapja, szemkötője, és minimum egy kampókeze. A gyerekek szorgosan öltögettek, ragasztottak, és hamarosan a termünk haramiákkal telt meg Kezdetét is vette a versengés: vízzel teli poharakon keresztül kellett a pingpong labdát eljuttatni az utolsó pohárig. Ettől a feladattól a termünk pillanatok alatt tengerré változott! Ezután jobbnak láttuk, ha kint folytatjuk a versengést, és pallójárás következett – mint már említettem – a cápáktól hemzsegő tenger fölött… Ügyes kis kalózaink maguknak találtak ki átjutási módokat, mondhatom, sokat ügyesedtek ezidő alatt.
Második nap távcsőkészítés következett. Volt, aki egy-, volt, aki kétlencsés távcsövet gyártott. A lényeg, hogy jól lássa vele az ellenséges hajókat, és a Krakent…Elkezdődtek a kagylónyaklánc-előkészületek, kalózka-báb és kalózzászló is készült. Odakint az udvaron vizes vetélkedők folytak, és az épülő hajó is egyre szebb formát öltött. Mindezeket saját kezűleg elkészítve.
Harmadik nap: túl nagy volt a CSEND… Kalózkáink keresték a „bajt”, ezért aztán elkészült a befőttesüvegekben a "vihar a tengeren”, hajók a hullámok között, kampókéz (akinek még nem volt), és a gyönyörű kagylónyakláncok is. Csodálatos alkotások születtek! Kint jégbe fagyott kincseket kerestünk, csipeszek segítségével horgásztunk. Ezekbe a kinti tevékenységekbe a kisebbek is örömmel bekapcsolódtak .
Negyedik napon medúza, cápa, hal, sellő készült, na és az arany és ezüst tallérok. Ezen kívül voltunk fagyizni, és vízicsata is zajlott a délelőtt végén. Ebéd után, ahogy a héten mindig, bekuckóztunk, mesét néztünk. Ekkorra kis kalózkáink már kellően fáradtak, de nagyon boldogak voltak.
Kézműves táborunk megkoronázása azonban az utolsó napon „tetőzött”. Reggel a szokásos időben nem az oviban, hanem a fürdő bejáratánál találkoztunk, és a délelőtt nagy részét strandolással, pancsolással töltöttük. Hatalmas élmény volt gyereknek felnőttnek egyaránt! Az oviba való indulás előtt Katinka néni megható szavakkal búcsúzott a gyerekektől. Nem igazán tudtunk megszólalni a szavai után… A búcsúajándékok kiosztása során mindenkihez volt néhány kedves és személyes gondolata.
Nos, vége… Az óvodás évek méltó befejezése volt ez a tábor. Sajnos voltak hiányzóink is, így nem volt teljesen felhőtlen a búcsú… Drága Mókus csoportos gyerekek! Hiányozni fogtok! Kívánunk Nektek minden szépet és jót, kedves tanítókat, új barátokat, sikereket, élményeket! És ősztől, ha egyre kevesebb csillagot látunk az égen, tudni fogjuk, hogy mind-mind a ti pontozófüzetetekben van! Szeretettel gondolunk Rátok, és egy-egy ölelésre, élménybeszámolóra mindig visszavárunk Benneteket! <3
Katinka néni, Edit néni, Rózsika néni, Detti néni és a Sásastó Úti Óvoda dolgozói, gyermekei
