Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka,

ami a földünkön osztályrészünkről jutott,

de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre.”

/Brunszvik Teréz/

 

Áldott legyen a szív…… Búcsúzások a Városi Óvodai Intézményben

 

A 2011. június 6-án ünnepre készülődtünk a Művelődési és Ifjúsági Központban. Megállni egy pillanatra, köszönetet mondani és búcsúzkodni. Köszönetet mondani azoknak, akik hosszú életpályájuk, tevékeny dolgos éveik után, megkezdik nyugdíjas éveiket.

A 2010-2011. –es nevelési év rendhagyó volt a Városi Óvodai Intézmény életében, hiszen hét dolgozótól búcsúztunk. Hosszú évekre visszatekintve példa nélküli ez, hogy intézményünkből – a jelenlegi 55 fő dolgozóból - 7 dolgozó ment el nyugdíjba a 40 éves munkaviszony, illetve öregségi nyugdíjkorhatár elérése okán.

“ Miként a Nap sem vár imákra és varázsigékre,

hanem egyszerűen világít és általános szeretetnek örvend,

úgy Te se várj jó tettedért hangos tetszést és elismerést.

Hanem tedd amit teszel, saját ösztönzésedből és

Téged is szeretni fognak, mint a Napot.” /Cicero/

 

Nyugdíjba vonulóinkat búcsúztatva mindannyian megálltunk egy pillanatra, hogy újra és újra erőt és hitet merítsünk a munkánkhoz, a mindennapokhoz, az eljövő évekhez. Szükség van egy ilyen alkalomra, hiszen – ahogy Weöres Sándor írja – „A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét”.

 

Az 2010-2011. nevelési évben nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok

 

ÁBRI KÁLMÁNNÉ / SZÉL ERZSÉBET/

 

1972-ben végzett Szarvason. Friss diplomásként – a kenderesi óvodában kezdte meg óvónői pályáját. 1976-ban egyike volt azoknak a kiváló pedagógusoknak, akik a kisújszállási, Bacsó Béla lakótelepen épült új óvoda – jelenleg Pitypang Óvoda – szakmai munkáját, nagy lelkesedéssel beindították.

Mindig kiemelkedő volt módszertani kultúrája, szakmai megújulási igénye. A nevelőtestület és a fenntartó elismerését bizonyította, hogy 1994-ben megbízták az akkori II. számú Óvodai Egység vezetésével. Amikor a képviselőtestület 1999-ben a két Óvodai Egység összevonásáról döntött, a nagy méretű Városi Óvodai Intézmény vezetésére is Ő nyerte el a bizalmat –a négy pályázó közül. Sokat munkálkodott azon, hogy az akkor még hét óvoda nevelőtestülete egységesen gondolkodjon, egységesen értelmezzen pedagógiai célokat, feladatokat. Olyan intézményt formált, amely példaértékű volt más közösségeknek is. Vezetőként fontos volt számára, hogy az intézményben dolgozók megfelelő tudás birtokába jussanak, magas szakmai felkészültséggel rendelkezzenek és meg tudjanak felelni a kor kihívásainak.

Tíz évig látta el a Városi Óvodai Intézmény vezetői feladatait. 2004-ben önként tért vissza az igazi óvónői kihíváshoz, a gyermek csoportba, oda, ahonnan kimagasló szakmai munkája vezetővé tette.

Az elmúlt hét évben tevékenyen, ötletekkel, kifogyhatatlan energiával élte meg az óvodai mindennapokat. Szakmai véleményért, segítségért vezetőként és pedagógusként is bátran fordulhattak hozzá a kollégák. Őszinte támogatás, építő észrevételek jellemezték mindvégig. Ösztönözte, dicsérte, kiemelte azokat, akik az átlagnál többet dolgoztak, önzetlenül adta át tudását, vezetői, szakmai tapasztalatait. Példát adott szakmaiságból és emberségből is, ahogyan vezetővé vált és ahogyan –ugyanabban az intézményben ismét visszatért az óvónői feladatokhoz.

Elhivatott óvónői pályájának elismeréseként – nyugdíjba vonulásának alkalmából részesült a Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben.

 

VÉGH ZOLTÁNNÉ /SÁRKÁNY PIROSKA/

 

1971-től dolgozik óvónőként. Pályáját Ecsegfalván, az Általános Iskolában kezdte, közben 1975-ben szerezte meg óvónői oklevelét Szarvason. 1976 tavaszán került Kisújszállásra, a Petőfi Óvodába, ahol – nyugdíjba vonulásáig – közel 35 évet töltött el, egyetlen tagóvodában.

Mosolygós, vidám, bizalmat sugározó lényével minden óvodás gyermeket és szülőt magával ragadott.

Gyermekszeretete végig kísérte a hosszú évek pedagógiai munkájában. A gyermekekkel mindig határozott, következetes volt. Csoportjában minden gyermek fejlődését nyomon követte. Nagy öröm volt számára, ha egykori óvodásainak a gyermekei kerültek csoportjába. Személyisége példa értékű fiatalabb kollégái előtt is. A szülőkkel való kapcsolatát a közvetlenség, segítőkészség, együttműködés jellemezte, amiért szülők, kollegák egyaránt nagyra becsülték.

Fogékony volt a kor kihívásaira, szívesen vett rész továbbképzésen, különösen szerette és figyelemmel kísérte a gyermekek mozgás fejlesztését és az egészséges életmódra nevelésüket.

Piroska személye, a Petőfi Óvoda kollektívájának mindvégig egy biztos pontja volt, mindenben lehetett számítani rá, rugalmas hozzáállásával a felmerülő problémákra azonnal kereste a megoldást. Aktívín részt vállalt minden rendezvény, kirándulás, tábor szervezésében és lebonyolításában.

Közvetlen, jó humorú személyiségével, fáradhatatlan lendületével, hosszú éveken át meghatározó tagja volt a Petőfi Óvoda közösségének, a szakmai értékek megalapozásának.

Lelkiismeretes, elhivatott óvónői munkásságának elismeréseként - nyugdíjba vonulásának alkalmából - részesült a Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben.

 

VÍGH ESZTER

 

A szomszédos Ecsegfalván, kezdte óvónői pályáját. 1974-ban végezte el a szarvasi óvónőképzőt és közben a gyakorlatban is megismerkedett a pálya szépségeivel. 1976-ban került Kisújszállásra, a Bocskai Úti Óvodában, majd 1983-tól a jelenlegi Pitypang Óvodában dolgozott.

”A gyermek érdeke mindenek felett”- vallotta és ilyen szellemben fordult az óvodások felé. Hosszú időn át ellátta a gyermekvédelmi teendőket, szívügye volt a nehéz sorsú gyermekek segítése.

Fontosnak tartotta a szülőkkel való jó kapcsolat kialakítását, s hogy a szülők partnerek legyenek a nevelésben. Sok jó hangulatú udvar-szépítő munkadélutánt szervezett a szülőknek és lelkesen ajánlott részükre fejlesztő játékokat, könyveket, jó tanácsokat is.

Mindvégig nyitott volt a szakmai újdonságokra, szívesen kipróbálva azokat a mindennapi gyakorlatban. Széleskörű ismerettel rendelkezik a néphagyomány-ápolással kapcsolatosan, sok kézműves technikát ismer és művel és ezeket át tudta adni környezetében, kicsiknek és nagyoknak. Az óvodai környezet dekorálásában is kreatívan vett részt, sokat csodáltuk a keze nyomán születő alkotásokat

Minden óvodás gyermekben igyekezett elültetni a természet megismerésének és szeretetének képességét. A virágok gondozását, ismeretét, szeretetét a madárvédelmet észrevétlenül tanultuk Tőle.

Több mint 41 évet töltött az óvónői pályán. Gyermekszerető óvónői munkásságának elismeréseként– nyugdíjba vonulásának alkalmából – Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben részesült.

 

Az 2010-2011. nevelési évben nyugdíjba vonuló nevelést segítő - dajka – munkatársak

 

CSATÁRI LAJOSNÉ -/KERESZTES PIROSKA/

 

Rövidebb megszakításokkal, 2001.óta dolgozik a Városi Óvodai Intézmény Pitypang Óvodájában. Előbb az óvoda félműszakos takarítási feladatait, később a konyhás dajkai munkakört látta el. Munkájára a hosszú éveken át megbízhatóság volt jellemző.

Fő birodalma a konyha volt, ahová bárki – bármikor jöhetett ellenőrizni, Nála mindig – mindent rendben találtak. Környezetében a rend, tisztaság tükröződött, munkáját nagy precizitással végezte, derűvel, jó hangulattal.

Szívesen tevékenykedett a gyermekek között, fiatalos, gyors mozgásával, tenni akarásával – rugalmasan oldotta meg a felmerülő problémákat. Nagyon jól ismerte mindhárom csoport óvodásait. Minden óvodáshoz volt kedves szava, ezért nagyon népszerű volt a gyermekek körében. Munkatársaival, gyermekekkel, szülőkkel kedves, közvetlen kapcsolat kiépítésére törekedett.

Összességében több mint 44 évet, az intézményben 10 évet dolgozott végig a jól megérdemelt nyugdíjas évekig.

 

MOLNÁR ISTVÁNNÉ –/MÉSZÁROS ÁGNES/

 

1989 óta dolgozik az intézményben, először a Sásastó úti óvodában, majd 1990-től a Béla Király Úti Óvodában, dajkai munkakörben. Szorgalmas, megbízható, segítőkész, toleráns, vidám természetű embert ismertünk meg személyében, aki nagyfokú empátiakészséggel rendelkezett. Példaértékű volt gyermekszeretete, a gyermeki jogok tiszteletben tartása. Védte és óvta a gyengébbeket, szeretetével bátorított minden gyermeket. Nagyon jól segítette az óvodapedagógusok nevelő munkáját. Segített betartani a csoportban kialakított közös szabályokat. Munkaköri feladatait kellő önállósággal, összehangoltan látta el. Nagyfokú esztétikai érzékkel rendelkezett, amit szívesen alkalmazott a csoportban és az óvodában, szívesen besegített a dekorációkészítésbe.

Kedves egyénisége jó hatású a gyermekekre. A szülőkkel való kapcsolata közvetlen, barátságos volt,a szülők is nagyon szerették.

Példaértékű volt az emberekhez való segítő odafordulása. Mindenki számíthatott rá.Mindig a segítő szándék vezérelte, szívesen és önzetlenül nyújtott segítséget a dajka munkatársaknak is bármikor és bármilyen helyzetben. Fiatalos egyénisége azt sugallja, hogy messze még a nyugdíj. Több mint 41 évet töltött munkával, ebből 21 évet dolgozott az óvodában.

 

RÓZSA KÁLMÁNNÉ – /BORNEMISSZA TERÉZ/

 

1988. óta dolgozik a Városi Óvodai Intézményben. Részműszakos dajkaként kezdte és a Gomba csoport szeretett és megbecsült dajka nénijeként búcsúzott el a Pitypang Óvodától.

Kedves, bizalmat sugárzó egyéniségével hamar megnyerte a gyerekeket és a szülőket, a segítő szándék mellett a nagymamákra jellemző féltő szeretet vezérelte. Nagy szeretettel, elfogadással fordult a csoportjába járó sajátos nevelési igényű gyerekek felé. Igazi nevelést segítő társa volt az óvónőknek. A sok év alatt több óvónővel dolgozott, mindig nagy alkalmazkodással,csendes támogatással. Kedves, dolgos, segítőkész egyéniségével könnyen kiváló kapcsolatba került munkatársaival. Megbízhatóságával, rendszeretetével nagyszerű segítő munkatársa volt mindenkinek. Mindig számíthatott munkatárs, gyermek, szülő egyaránt.

Jó kedvével, vidámságával a farsangi programok állandó mókamestere volt és aktív résztvevője az óvodai szüreti mulatságoknak. A rábízott feladatokat megbízhatóan, fáradhatatlanul végezte.Emberileg, szakmailag folyamatosan kimagasló teljesítményt nyújtó dajka nénit ismerhettünk meg személyében, példamutatóan helytállt a konyhai feladatokban épp úgy, mint csoportos dajkaként, vagy épp házigazdaként ha szeretett óvodájáról volt szó.

 

VARRÓ KÁROLYNÉ – /SZEGI MÁRIA/

 

1994. óta dolgozik a Városi Óvodai Intézményben. Először takarító feladatokat látott el, majd - hosszú éveken át - konyhás dajkai feladatokat. Dolgozott rövid ideig a Petőfi Óvodában is , majd 1996-tól Béla Király Úti Óvoda volt a munkahelye.

Mindig komolyan vette feladatát. Igyekezett munkáját a lehető legkörültekintőbben végezni. Környezete maximálisan tiszta, munkája precíz volt. Öröm volt bemenni a konyhába, hiszen az rendet, tisztaságot, igényességet sugárzott. Szigorúan betartotta az előírásokat, megbízhatóan, az előírásoknak megfelelően kezelte az ételeket. Az edények rendben sorakoztak a helyükön.

A többi dajkával együtt aktívan kivette részét az udvar szépítésében, az udvari teendők elvégzésében is. Csaknem 44 évet töltött munkával, ebből közel 16 év töltött el a Városi Óvodai Intézményben.